Elég nyersen, de leginkább, hirtelen ötlettől vezérelve írtam rá első áldozatomra Pajeszra, aki tudomásom szerint mostanság a Qss ritmusszekcióját is erősíti, de alapjaiban a D.I.Y. zenekarban bitorolja a dobszéket. “Szia! Zavarhatlak? Azért írok Rád, mert szeretnék itt a fészen’ egy punk zenével foglalkozó netes fanzine-t (webzine’-t) összekaparni... Nem tettestárs kellene, hanem interjú alany. Bevállalod ezt most?” (Gotűzlendüljünbeleaztcsá!)
(Beszélgető partnerem - forrás: facebook)
Pajesz: Interjú alany? Szerintem a legrosszabb embert találtad meg...
Én: Miért? Úgy tudom, hogy dobolsz egy két bandában, is...
Pajesz: De az nem azt jelenti, hogy mindent tudnék a punkról. Mondjuk így profil alapján meg nincs meg, hogy ki vagy... (Ma mindenki a kibaszott profilommal van elfoglalva úgy hiszem! A szerk.)
Én: Pont elég ha a zenekaraidról tudsz beszélni, nem? Meg aztán gondolod a dobosok nem érdekelhetnek senkit?
Pajesz (rövid gondolkodás után): Na mehet!
Én: Első kérdésem lenne, hogy mióta dobolsz, illetve hogy kerültél a bandába? (innentől nagy vonalakban a D.I.Y.-t érintő kérdések kerültek terítékre.)
Pajesz: 2004 környékén találkoztam először a dobtestekkel egy óbudai társulásban, én onnan számítom, hogy van közöm a dologhoz. Három évig aktív voltam aztán volt úgy durván nyolc éves kihagyás volt különböző külső dolgok miatt. Majd ezek is elmúltak. Összehoztunk haverokkal egy trhash/hc bandát és leköltöztünk az akkori Vágóhíd (mára már megszűnt sajnos! A szerk.) termék egyikébe és ott futottam össze Kizsoval (a zenekar énekese. A szerk.), aki megemlítette hogy az akkori dobosuk még lehoz négy-öt bulit, de utána elhagyja a brigádot. Megkérdezte van-e kedvem kipróbálni magam velük? Rámondtam, hogy oké és azóta is ott vagyok.
Én: Korrekt belépő. Minden simán ment?
Pajesz: Nem egészen, mert az a nyolc év hiány nagyon meglátszódott. Tempó tartás, a dobolás stílus stb... de szépen apránként Keró (a zenekar gitárosa. A szerk.) segítségével vissza rázódtam. Meg kellett oldani, mert nem sok időm volt a következő koncertig. Ami azt jelenti hogy beszálltam, és három hét múlva koncert volt. Ennyi idő alatt meg kellett tanulnom a dalokat és a koncert listát. Ezt úgy oldottuk meg hogy heti háromszor mentünk zenélni a terembe. Ebből kétszer, ketten a Keróval és általában a harmadik egy teljes zenekari próba volt. Azok is négy-öt órásak voltak, szóval belehúztam. Mondjuk ez igazából nem volt probléma, mert a mai napig imádok beülni és dobolni. Abban az esetben a lényeg az volt, hogy a a dalok szerkezetét kellett megtanulnom. Az minden más utána már érzésből és játékból jött.
Én: Most jött ki a “D.I.Y.or die!” lemez. Hogy fogadta a nép? A Kizso már nem tudott nekem adni belőle a Punk Kulturális Fesztiválon, de a napokban kikerült a bandcamp oldalatokra és ott jó párszor meghallgattam. Nekem kifejezetten tetszik a lemez!
Pajesz: A kulturális találkozón pikk-pakk elfogytak, elvileg jön majd újabb széria is. Ennek függvényében, biztos nem azért kapkodták el, mert annyira rossz felhozatalt raktunk össze...
Én: Ezt én is aláírom. Nehéz volt összerakni a dalokat?
Pajesz: Dehogy is! Az egész nagyon érzésből jött! Egy-két dolgot kellett rendszeresen begyakorolni. Az előző lemezekhez képest ugye alapvetően gyorsult a zenénk. Na ennek függvényében az ütemtartást és a pontos beszállásokat kellett kigyakorolni. Akkoriban alapvetően kurva sok crossover-t hallgattam és a Kizso is. Tudod ez a M.O.D., D.R.I., fajta zenei világ és érződik is a dalainkon, hogy agresszívabbak lettek. Annyira természetesen jöttek a dalok, hogy kb. egy próbánként megszületett egy - egy nóta és utána már csak csiszolgattuk, meg szövegillesztések voltak.
Én: Ez frankó irány. Én pl. kifejezetten szeretem az Exploited féle pörgést...
Pajesz: Mi inkább a Totál Chaost lőttük be, de persze alap az Exploited.
Én: Ha jól emlékszem, van egy olyan dal a lemezen, hogy “Jó ember”. Az az aktuális kedvencem, meg a “Nincsen gáz!” ! Neked van ilyen kiemelt kedvenced, vagy amit szívesen játszol?
Pajesz: Igen, csak az nincs rajta. A “Nem érdekel”... Az valami iszonyatosan beteg dal lett. Tempója a “Jó ember”-nek a kétszerese a szövege, meg veri az összeset.
Én: Hogy hogy nem került fel? Nem fért bele az összképbe?
Pajesz: Pontosan. Majd talán a következő lemezre lehet, hogy felkerül. Sok koncertdátum és próba volt akkoriban és nem akartuk, hogy erőltetett, elkapkodott legyen minden felvételünk, illetve egységes legyen valamennyire ez az egész lemez dolog. Ráadásul ez már az az irány, ami szakít a régi D. I. Y. irányával...
(The D.I.Y. 2018. forrás: facebook)
Én: Akkor ezek szerint tovább durvultok?
Pajesz: Igen. Mindenféleképpen. Körülbelül, mintha egy Step On It-et meg egy Liberal Youthot mosnál egybe... Vagy is ez az elképzelés.
Én: Annyiból érdekes ez, mert ugye a másik projektedre a Qss-ra, illetve a Keró mostani dolgaira nem jellemző ez a durvulat.
Pajesz: Igen. Ez így van, de más világ a kettő. Ugyanúgy a punk csak a két pólusa.
Én: Sok ilyen dal maradt le a korongról, mint a “Nem érdekel”?
Pajesz: Olyan négy vagy öt.
Én: Teljesen kész kidolgozott dalok?
Pajesz: Is is. Azt hiszem három teljesen kész volt, kettő meg már alakult.
Én: Mennyiben befolyásolja a megkezdett munkát az, hogy Te pl a Qss-ban is nyomulsz? Az most a Hisztériával indult el túrnéra (amiben a Keró is ott penget), na meg persze kellemes meglepetésként ért, hogy ismét van Shitpump, aminek az élén ugye ott a Kizso.
Pajesz: Igazából most kicsit pihen a Do It’. Azért nem ütközik semmi semmivel. Valószínűleg majd januárban indul megint minden.
Én: Értem. Mondtad, hogy a zene terén változott a D.I.Y., az új lemezen a szövegek terén is elég komolyan. Nem zavart ez téged?
Pajesz: Dehogy is! Gyakorlatilag a Kizsoval ketten húztuk be ezt az irányt, mert ő is nagyon komázza azt a stílust, ezeket a sokkal őszintébb, mélyebb szövegeket, meg ő pattintotta össze. Egyértelmű hogy nem erőltettünk rá semmit a többiekre, de nekik sem volt ezzel bajuk.
Én: Van kifejezetten kedvenc dob márkád, vagy ilyen olyan speckó’ cucc, amit szívesen használsz?
Pajesz: Igen. Stage Custom a Yamaha-tól, meg a Best of a Pearl Vision.
Én: Egy kérdés még a végére, amit nem tudok kihagyni. Hogy látod most a mai magyar punk helyzetét?
Pajesz: Vannak jó kezdeményezések és zenekarok, de szerintem most keresi magát az itthoni punk....
Én: Keresi? Ezt hogy érted?
Pajesz: Nem látom azt, mint régebben, hogy egybe lenne olvad a a hardcore, meg a punk, vagy az oi. Néhány zenekar kivételével nem politizálós szövegekkel jönnek elő az úgy nevezett punk zenekarok, és a semmittevésről és a bebaszásról hőbörögnek részegen. Holott szerintem ez rohadtul nem erről szól! Érdekes az is, hogy azok a zenekarok, aki tényleg rendszerkritikával foglalkoznak, azok leginkább hardcore bandák, mint például a Liberal Youth, vagy a Tisztán A Cél Felé, meg a Bandanas. Na ezt a szellemiség hiányolom a mostani punkból és a punk bandákból!
Én: Azt gondolom, hogy mindegyiknek meg van, a maga varázsa, annak is ha valaki radikálisan politizál, meg annak is, ha valaki az aznapos/másnapos élményeit tárja a közönsége elé. Akkor te az első csoportot kultiválod?
Pajesz: Nekem nem fér bele ha arról énekelek hogy mennyire bebasztam az este és kurvára sajog a fejem. Inkább az hogy megválasztottak harmadjára is egy olyan kormányt, aki szétkúrja a családokat, a hajléktalanokat börtönbe bassza, a fiatalok lakásalapítását megreformálás címszóval gyakorlatilag megszünteti, és szétzilálja a középosztályt, meg rendőrállamot épített fel!!
Én: Ez is jogos! Köszönöm szépen a beszélgetést, ugye hogy nem is volt annyira nehéz dolog ez az interjúzás?
Pajesz: Nem hát! Aztán jó melót, és sok sikert a kezdeményezéseddel!
A beszélgetést a facebook oldalamon itt is megtalálod!
